A Hotel Marquesa-ban száltam meg, és töltöttem el hét éjszakát
Az öreg városrészben állt a több mint 300 éves épület
Az Atlanti-óceán hullámai a hoteltől mintegy 100 méterre ostromolták a sziklás partot
A fogadó iskola ajánlott két szállodát (fent a hegyen, kb. fél órára a város központjától, de közel az iskolához), de mint később kiderült, nagyon jól tettem, hogy a belvárosi szálláshelyet választottam. A szállásom lefoglalása előtt az interneten nagyon sok lehetőséget átnéztem, elolvastam a szállóvendégek bejegyzéseit is, majd megmutattam mindezeket a Páromnak, és a legvégén megmaradt a Hotel Marquesa
A portaszolgálat munkatársai nagyon segítőkészek voltak, amikor a közeli boltokról vagy a buszok indulásáról kérdeztem őket
A svédasztalos reggeli a hotel földszintjén, a recepció melletti étteremben, 07:30-tól 10:00-ig volt elérhető. Főtt és sült tojás, virsli, halízű krokett, kétféle sajt és felvágott, paradicsom, a gyümölcsök közül alma, körte, banán, kivi, egy sor kávéféleség, többféle gyümölcslé és müzli közül lehetett választani. Az ételek és az italok is finomak voltak
A 313-as szobát kaptam a 3. emeleten: dupla ágy, 51 csatornás tévé, szekrény, éjjeliszekrény, két fotel, wc és kád tartozott hozzá. Minden nap takarítottak, kivitték a szemetet, és kérés esetén lecserélték a törülközőket (ha a földön hagytam)
Két este hallottam hangoskodást az egyik szomszédos szobában, de nem volt zavaró
A hotel 6. emeletén volt egy kicsi medence napozóágyakkal. Innen pazar kilátás nyílt a városra, a környező helyekre és természetesen az Atlanti-óceánra
A hotel földszintjén, a főbejárat előtt étterem működött, este élőzenés előadás szórakoztatta a vendégeket
A város központja a kikötővel és megszámlálhatatlan étteremmel és bárral mintegy 200 méterre volt a hoteltől
5-ös osztályzatot adok a kalandok sora miatt
július 08-án az izgalomtól nem tudtunk elaludni, így lényegében alvás nélkül indultunk el 2022. július 09-én reggel fél hatkor a bécsi repülőtérre
Izgatott voltam, mivel utoljára 15 éve ültem repülőgépen
Bennem voltak a repülőterekről érkező nyugtalanító hírek is: a reptéri dolgozók folyamatos sztrájkjai miatt nagyon sok járatot töröltek az elmúlt időszakban, így nem tudtam, mi vár rám Bécsben
A bécsi becsekkolás rendben megtörtént, a repülőgép délelőtt 11:50-kor pontosan elindult Tenerife Dél felé
Imádtam a repülőgép felszállását
Eredetileg 5 óra 15 perc lett volna a repülési idő, és helyi idő szerint 16:05 órára értünk volna oda, viszont az első leszállás alkalmával a repülőgép a leszállás közepette tovább repült, aminek nem tudtuk meg az okát. Második alkalommal tettünk egy nagy kört, az Atlanti-óceán felett a repülőnk olyan ívben fordult rá a leszállópályára, hogy azt hittem, az Óceánban kötünk ki, annyira közel voltunk a víz felszínéhez. Minden tökéletes volt, viszont a leszállópálya felett minden ugyanúgy történt, mint az első leszállási kísérlet alkalmával: a gép tovább repült. Még két nagy kört írt le a repülőnk, aztán az ötödik nekifutásra végre sikerült földet érnünk. A repülőn síri volt a csend. A mellettem ülő német hölgy falfehér arcát sosem felejtem el: bár folyamatosan szedte az út során a nyugtatókat, ez az öt nekifutás már túl sok volt neki. De még nem volt vége. Szóltak, hogy várnunk kell pár percet, amiből közel háromnegyed órai várakozás lett. Ekkor a légi utaskísérők újra elmutogatták a felszállás alkalmával megszokott rutint – hogy rendkívüli esemény esetében mi is a teendőnk –, majd a gép fogta magát, kiviharzott a kifutópályára, ott megállás nélkül belelendült, és már újra fent voltunk a levegőben. Az utasok közül senki sem tudta, hogy miért, de újra repültünk. Felmentünk a felhők fölé, már azt gondoltam, hogy átvisznek bennünket az északi repülőtérre. Mentünk nagy kört, majd még egyet, és így, hetedik alkalomra leszálltunk újra
3 órás késéssel érkeztünk meg, de ezt már a legkevésbé sem bántam, hiszen Tenerife szigetére értem
Egyből vettem egy bocadillo-t, egy helyi szendvicset, mert farkaséhes voltam
A reptéri buszmegállóknál megkérdeztem spanyolul két buszvezetőt, hogy merre találom a Puerto de la Cruz-ba vezető helyi buszt, a guagua-át (ez nagyon érdekes, mivel Spanyolországban, a kontinensen autobús-nak nevezik – Kubában van még guagua)
Imádnivaló volt 30 év után spanyol földön újra spanyolul megszólalni
Beszéltem még két helybéli férfival, majd egy külföldi hölgy kérdezte meg, hogy tudok-e spanyolul, és hogy tudok-e neki segíteni guagua ügyben
Abszolút nem éreztem egy cseppnyi fáradtságot sem, elmondhatatlanul boldog voltam, hogy ott lehettem
A busz megérkezett, a sofőr kérte a maszkot
A buszos út közel másfél órás volt, közben érintettük Tenerife fővárosát, Santa Cruz-t is annak repülőterén
Este 10 óra előtt megérkeztünk Puerto de la Cruz-ba
Úgy terveztem, hogy szombaton délelőtt 11 óra felé indulok el a repülőtérre
A reggeli után kérdeztem meg a portán, hogy mikor indul a busz az állomásról. Teljesen meglepett, hogy 09:20-kor, mivel ekkor már 08:35 mutatott az óra. Még gyorsan elrohantam a boltba, aztán bepakoltam a dolgaimat a bőröndömbe, és 09:00-kor kiléptem a Hotel Marquesa ajtaján
Út közben vettem vizet, mert a nagy sietség közepette azt is elfelejtettem
Fájó szívvel hagytam el a várost, ahol nagyon jól éreztem magam, de várt itthon a Családom, az itthoni életem
A reptéren megebédeltem, majd becsekkoltam
40 percet késett a gép indulása, de hazafelé a hátszéllel szinte időre Bécsbe értünk
22:40-kor már nem volt se vonaton, se buszom Budapestre, ezért a bécsi repülőtéren éjszakáztam. Mivel nem voltak üres székek, és a várótermek is színültig megteltek az ott éjszakázó sorstársaimmal, ezért átmentem az elit váró felső szintjére, ahol a folyosón megágyaztam magamnak, és úgy aludtam végig, mikroalvásokkal az éjszakát
Reggel fél hatkor vettem egy szendvicset a Spar-ban, majd vártam a 07:05-re kiírt budapesti buszt, ami 07:00-kor állt be az állásba. Beszéltem a sofőrrel, ekkor kiderült, hogy nem működik a kártyás fizetés a buszon, így szaladhattam vissza a reptérre – 3 percem maradt a busz indulásáig –, az automatából vettem fel pénzt. Fizettem, és már indultunk is hazafelé
09:36-kor megérkeztem Budapest-Népliget célállomásra
Otthon a Fiam, Koppány lejött értem a bejárat elé – fent a Párom már várt rám egy igazi, finom húslevessel – hazaértem
